Fotós tanfolyam
Farkas-Szőke Balázs fotográfus digitális fotós tanfolyama

Szeretnék magamról írni pár sort, mert ugye ez ezeken az oldalakon mindig így szokás. Én azonban ebben is eltérnék egy csöppet a megszokottól... Nem szeretem a hasonló oldalakon, mikor az illető hosszan, pontokba szedve taglalja, hogy milyen iskolákat végzett, és hol, és mikor volt lelkes úttörő. Nem mintha ez nem lenne fontos dolog, de egy fotóstanfolyam szempontjából, véleményem szerint, nem sok jelentőséggel bír. Például: Hova jártam általános iskolába, és ott ki volt az angol tanárom, és ki ült mellettem a padban, mikor 10 éves szőke bilifrizurás (utóbbi szégyenemre igaz ) kisgyermek voltam... tehát hagyjuk ezt. Szerintem az, aki meg akarja kicsit „ismerni” a fotóst, nem erre kiváncsi. Én másként közelítem meg ezt a témát. Én arról írok Nektek, akiket érdekel ez a tanfolyam, hogy „milyen vagyok”. Persze ez erősen szubjektív... De igyekszem objektív lenni, amennyire ez ebben az esetben lehetséges. Elsőként mindjárt azt emelném ki, hogy a kitartásom szinte emberfeletti. Egész kisgyerekoromtól sportoltam (komolyan, nem csak hobbi szinten), olyan „kemény” sportokat űztem, ahol meg kellett tanulnom az önfegyelmet, magammal szembeni „keménységet”, határozottságot, kitartást, küzdeni tudást. Ez később sokszor „jól jött”. Mára egy igazi maximalista vagyok. Nem hagyom abba az adott dolgot, amíg az nem sikerül úgy, ahogy szeretném. Viszont reménytelen, értelmetlen dolgok miatt nem gyötröm magam, próbálom belátni a határaim, és azt, hogy mi az ami még teljesíthető, s mi az ami nem. Nem akarok egy hosszas pozitív felsorolást tartani, mert valahol nem lenne őszinte, és furcsán is hatna. Ami tény, kimondottan szeretek beszélni. Ez ebben a hivatásban, ahol a tanítás, és gyakorlatilag maga a „beszéd”, a feladatom (amit mellesleg nagyon szeretek csinálni) úgy gondolom egy áldás. Számomra sosem jelentett gondot az emberekkel való kapcsolatteremtés, könnyen ismerkedem mondhatni bármely korosztállyal. Ez persze nem jelenti azt, hogy engem „mindenki első látásra szeret”, megint tény, hogy van egy „sajátos” humorom, ami mondhatni nálunk családi vonás, van aki ( itt mondhatom, hogy Hál’ Istennek a többség ) kedveli, van aki kevésbé vevő rá... Ilyenkor nem eröltetem, és figyelembe veszem a másik ember izlését, érdeklődési körét.. Imádom a fotózást, és a művészeteket, konkrétan: festészet, grafika, szépirodalom, költészet. Sokszor mondták rám, hogy tipikus „művész lélek” vagyok, de én sosem szerettem ha bárhova „besorolnak”. Tény, hogy sosem érdekelt példának okáért a foci, és bevallom nem érdekelnek az autók sem. Engem sokkal jobban lázba hoz egy őszi erdő kora reggel, mint a legújabb Xy álomautó  . Szintén gyerekkorom óta szerelmem a természet, járni a természetet... Ez számomra mindig nagyon fontos volt, és mindg az is marad... de sosem mondanám azt a ma divatos elcsépelt frázist, hogy „ez az életem”. Az én életem: A családom. Feleségem akivel 5 éve vagyunk együtt, és leírhatatlan szeretjük egymást, és 5 hónapos kislányom, aki máris egy „különszám”, egy született kis mókamester, annyi örömünk leljük nejemmel ebben a bolondos kis gyermekben, ami szavakkal le nem írható. Bármilyen „fura” is ezt ebben a pénzorientált, züllött világban olvasni, írni, de minden amit teszek, elsősorban Értük teszem. Nem vagyok „jó ember”, de minden erőmmel törekszem a jóra...

Farkas-Szőke Balázs